Zalai Hírlap: a gólgyáros Bogyó Károly Miskolcról Zalába költözött

Zalai Hírlap: a gólgyáros Bogyó Károly Miskolcról Zalába költözött

2020, március 29. Off By Dominik Zsolt

Ugyan a kialakult járványhelyzet gyakorlatilag blokkolja a sportvilág túlnyomó részét, azt azonban már nem veheti el a sportemberektől, amit a versenyszezon során eddig elértek. Bogyó Károly esete minderre jó példa, hiszen a 30 esztendős borsodi származású futsalos az NB II-es Nagykanizsai Futsal Club színei­ben – a mesterlövészek listáját vezetve a Nyugati csoportban – immár 34 gólnál jár a szezonban. Adja a sors, hogy ezt még gyarapíthassa! –  ami azt jelentené ugyanis, hogy a felső házi rájátszás két forduló után még folytatódhat…

Akkor nem érdekli más, csak a Diósgyőr?
– Végül is igen, hiszen anno a DVTK-nál űztem a labdarúgást, ugyanakkor jelenleg már a nyugati régióban igaz ez a Nagykanizsa FC-re is, hiszen most ezért a klubért küzdök minden erőmmel – vette a lapot a miskolci sportoló. – A piros-fehér színkombináció adott, a futsal pedig már jó ideje szintén roppant fontos számomra.

Hogy a tesztelést folytassuk, kis korában egyszer csak felpattant a miskolci villamosra és meg sem áll a vasgyári pályáig, vagy tegyük fel, Felsőzsolcáról járt be?
– Ugyan már, nem voltam én bejárós, miskolci belvárosi srác voltam, illetve 6-7 évesen még nem közlekedtem egyedül villamoson, de a családra mindig számíthattam.

Bogyó Károly eddig 34 alkalommal ünnepelhetett
Fotó: Kiss Florentin

Amelynek tagjai miként veszik tudomásul, hogy nem a szomszédban sportol jó ideje?
– Egyik oldalról persze sajnálják, hogy messze vagyok, másrészről viszont örülnek nagyon, hogy azt csinálhatom, amit imádok. A lényeg számomra, hogy pattogjon, süvítsen a focilabda.

Az a labda, mely – mint már említette – először nagy pályán szállt ön felé…
– Igen, hiszen ahogy mondtam, kiskoromban a diósgyőrieknél indult a pályám, majd jártam végig az utánpótlás-­szamárlétrát, sőt, Benczés Miklósnál 2010-ben kétszer az NB I-ben is pályára léphettem. Akkor azonban már a futsal is képbe került, mivel nem sokkal később a Borsodi Volán soraiban úgyszintén az NB I-ben bizonyíthattam. Sőt, szereztem is 15 gólt, de a második vonalban sem maradtam adós a találatokkal.

Majd jött a távolba szakadás?
– A sportberkeken belüli kapcsolatok nem jöttek rosszul, így kerülhettem Szombathelyre a terembeli sportágamat tekintve, a labdarúgásban pedig ausztriai lehetőséget használhattam ki. A Haladás futsalosainál két évet húztam le, aztán jött az egerszegi Göcsej SK, mellyel idővel szintén az NB I-be jutottunk. Onnan Győr-Moson-Sopron megyei állomások következtek, a Bőny, majd a Győri ETO mezét viseltem. Tavaly nyáron aztán Bagó Gábor megkeresésére kerültem Kanizsára.

Ahová honnan is jár át?
– A múlt évtized elején Szombathelyre költöztem, majd 2019-től immár Egerszegen élek. Azért ez az utazás bőven belefér, meg ugye nyártól a Csács-NSE színeiben a Zala megyei első osztályú megyei bajnokságban is futballozom.

A Kanizsa Futsalnál pedig „elsőosztályú” módon kezdte termelni a gólokat…
– Ez a feladatom centerként, hogy minél többször találjak be és nagyon szeretek is eredményes lenni, ezt el kell ismernem. Azt azért el kell mondanom, örülök, hogy a megyei focit és a futsalt össze lehet egyeztetni, mindkét csapatomnál a maximumra törekszem. Nincs fennakadás e téren, s ahogy Kanizsán, úgy a Csácsnál is szeretném, hogy adott mezőnyünkben a legjobbak legyünk. És nagyon bízom abban, hogy idővel a bajnokságok folytatódhatnak!

Forrás: KL / Zalai Hírlap