László Dávid: „Sokat tettünk a győzelemért, felesleges bánkódni”

László Dávid: „Sokat tettünk a győzelemért, felesleges bánkódni”

2020, március 4. Off By Lendvai Bia

Bár a rájátszás első mérkőzésén csapatunk vereséget szenvedett, emelt fővel hagytuk el a pályát hatalmas vastaps közepette. Jó iramú meccsen vagyunk túl, ahol bár az esélyesebbnek a TFSE-t titulálták, a helyzetekből kiindulva másképp is alakulhatott volna a végeredmény.

A mérkőzésről a nem rég sérülésből visszatért László Dávidot kérdeztük.

Hogyan értékelnéd a meccset, milyennek láttad az esélyeket?
„Egy olyan csapattal találkoztunk, ahol sok olyan játékos lépett pályára, aki rutinos futsalosnak számít. Ezért talán nem mi voltunk a mérkőzés esélyesei. Sajnos rengeteg helyzetet hagytunk ki, ami a végén megbosszulta magát. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy a döntetlen talán igazságosabb lett volna.”

Milyen volt az öltözőben a hangulat, mennyire viselt meg benneteket ez az eredmény?
„Nyilván szerettünk volna nyerni, de egy nagyon jó meccset játszottunk a TF-el, ami pontokban most nem hozott eredményt, aki kilátogatott és jó mérkőzést szeretett volna látni, szerintem nem csalódott. Bántott minket a vereség, de úgy gondolom, hogy sokat tettünk a győzelemért, ezért most az a szituáció van, amikor felesleges bánkódni vagy sokáig őrölni magunkat.”

Fotó: Gergely Szilárd

Ugye egy tavaly elszenvedett sérülés miatt több meccset ki kellett hagynod, nemrég tértél vissza a pályára. Sikerült teljesen felépülni? Óvatosabbnak tűntél…
„Egész pontosan a Csömör elleni találkozó második félidejében egy rossz mozdulatnál szenvedtem teljes izomszakadást. És olyannyira nemrég tértem vissza, hogy ez volt az első mérkőzés futsalban, ahol ismét a pályán lehettem a srácokkal. Ha a kérdésedre őszintén válaszolok, akkor azt kell, hogy mondjam kb. 75-80%-osnak mondanám a jelenlegi állapotom. Valóban, aki ismer engem, és tudja, hogy általában milyen hőfokon égek meccseken, az észrevehette, hogy kicsit óvatosabb vagyok – ahogy Te fogalmaztál – a megszokottnál.”

Többen felvetették, hogy az ellenfél utolsó góljánál, ha becsúszol, talán ki lehetett volna azt védeni. Ha most újra játszhatnánk azt a jelenetet, mit tennél?
„Igen beszéltük ezt Ádival (Szakmeiszter Ádám – a szerk.), hogyha úgymond leteszem magam, talán nem kapjuk azt a gólt. Főleg úgy, hogy az egyik kedvenc szerelésem a becsúszó, és elég sokszor alkalmazom is, amit általában a sportszáram bán. Szerencsére Tomi (Horváth Tamás – a szerk.) ezt már tudja és szinte minden meccsre hoz nekem újat, amit ezúton is köszönök neki. Komolyra fordítva a szót, szinte biztos vagyok benne, hogy 2-3 hét múlva ugyanilyen szituációban becsúszom és kirúgom a gólvonalról a labdát. Sajnos ezt most még nem mertem megkockáztatni.”

Ez szerintem érthető. Egyébként a csapat teljesítményét hogyan jellemeznéd?
„Úgy gondolom, hogy csapatunk remek képességű játékosokból áll és talán ez az igazi erényünk. Ha kicsit tudnánk többet együtt edzeni, akkor még tudatosabbá válhatna a játékunk. De azt kell hogy mondjam, jó társakkal jó futsalozni mindig, ezért ebben a csapatban is öröm játszani.”

Jövő héten Budapestre utaztok. Mit vártok a REAC elleni meccstől?
„Hasonló hozzáállást a tegnapihoz és akkor nem lehet kérdés, hogy 3 ponttal térünk haza.”